 |
ΚΑΤΑ ΜΑΡΚΟΝ 15 | | MARC 15 |
 |
1 | Καὶ εὐθέως (N εὐθέως ἐπὶ τὸ → εὐθὺς) ἐπὶ τὸ πρωῒ συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ὅλον τὸ συνέδριον, δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν τῷ (N τῷ → –) Πιλάτῳ.
| | Et aussitôt, dès le matin, les principaux sacrificateurs, ayant tenu conseil avec les anciens et les scribes, et tout le sanhédrin, lièrent Jésus, l'emmenèrent et le livrèrent à Pilate. | 1 |
2 | Καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πιλάτος, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν (N εἶπεν αὐτῷ → αὐτῷ λέγει) αὐτῷ, Σὺ λέγεις.
| | Et Pilate l'interrogea : Es-tu le roi des Juifs ? Et répondant il lui dit : Tu le dis. | 2 |
3 | Καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά:
| | Et les principaux sacrificateurs l'accusaient de plusieurs choses. | 3 |
4 | ὁ δὲ Πιλάτος πάλιν ἐπηρώτησεν (N ἐπηρώτησεν → ἐπηρώτα) αὐτόν, λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; Ἴδε, πόσα σου καταμαρτυροῦσιν. (N καταμαρτυροῦσιν → κατηγοροῦσιν)
| | Et Pilate l'interrogea de nouveau et lui dit : Ne réponds-tu rien ? Vois de combien de choses ils t'accusent. | 4 |
5 | Ὁ δὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλάτον.
| | Mais Jésus ne répondit plus rien ; de sorte que Pilate était étonné. | 5 |
6 | (Π) Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον, ὅνπερ (N ὅνπερ ᾐτοῦντο → ὃν παρῃτοῦντο) ᾐτοῦντο.
| | Or, à chaque fête, il leur relâchait un prisonnier, celui qu'ils demandaient. | 6 |
7 | Ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν συστασιαστῶν (N συστασιαστῶν → στασιαστῶν) δεδεμένος, οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν.
| | Or il y avait le nommé Barabbas, détenu avec ses complices de sédition, parce qu'ils avaient commis un meurtre dans la sédition. | 7 |
8 | Καὶ ἀναβοήσας (N ἀναβοήσας → ἀναβὰς) ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἀεὶ (N ἀεὶ → –) ἐποίει αὐτοῖς.
| | Et la foule étant montée, se mit à demander ce qu'il faisait ordinairement pour eux. | 8 |
9 | Ὁ δὲ Πιλάτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς, λέγων, Θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;
| | Mais Pilate leur répondit : Voulez-vous que je vous relâche le roi des Juifs ? | 9 |
10 | Ἐγίνωσκεν γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς.
| | Car il comprenait que c'était par envie que les principaux sacrificateurs l'avaient livré. | 10 |
11 | Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον, ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς.
| | Mais les principaux sacrificateurs incitèrent la foule à demander qu'il leur relâchât plutôt Barabbas. | 11 |
12 | Ὁ δὲ Πιλάτος ἀποκριθεὶς (N ἀποκριθεὶς πάλιν εἶπεν → πάλιν ἀποκριθεὶς ἔλεγεν) πάλιν εἶπεν αὐτοῖς, Τί οὖν θέλετε (N θέλετε ποιήσω ὃν λέγετε → [θέλετε] ποιήσω [ὃν λέγετε] τὸν) ποιήσω ὃν λέγετε βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;
| | Et Pilate prenant de nouveau la parole, leur disait : Que voulez-vous donc que je fasse de celui que vous appelez roi des Juifs ? | 12 |
13 | Οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.
| | Et ils crièrent de nouveau : Crucifie-le ! | 13 |
14 | Ὁ δὲ Πιλάτος ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί γὰρ κακὸν (N κακὸν ἐποίησεν → ἐποίησεν κακόν) ἐποίησεν; Οἱ δὲ περισσοτέρως (N περισσοτέρως → περισσῶς) ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.
| | Mais Pilate leur disait : Quel mal a-t-il donc fait ? Et ils crièrent plus fort : Crucifie-le ! | 14 |
15 | Ὁ δὲ Πιλάτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι, ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν: καὶ παρέδωκεν τὸν Ἰησοῦν, φραγελλώσας, ἵνα σταυρωθῇ.
| | Or Pilate, voulant satisfaire la foule, leur relâcha Barabbas ; et, après avoir fait flageller Jésus, il le livra pour être crucifié. | 15 |
16 | (Π) Οἱ δὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς, ὅ ἐστιν πραιτώριον, καὶ συγκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν.
| | Or les soldats l'emmenèrent dans l'intérieur de la cour qui est le prétoire, et ils convoquent toute la cohorte. | 16 |
17 | Καὶ ἐνδύουσιν (N ἐνδύουσιν → ἐνδιδύσκουσιν) αὐτὸν πορφύραν, καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον,
| | Et ils le revêtent de pourpre, et lui mettent autour de la tête une couronne d'épines qu'ils avaient tressée. | 17 |
18 | καὶ ἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτόν, Χαῖρε, ὁ βασιλεὺς (Β ὁ βασιλεὺς → βασιλεῦ) (N ὁ βασιλεὺς → βασιλεῦ) τῶν Ἰουδαίων:
| | Et ils se mirent à le saluer, en disant : Salut, roi des Juifs ! | 18 |
19 | καὶ ἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ, καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ, καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ.
| | Et ils lui frappaient la tête avec un roseau, et ils crachaient sur lui ; et, fléchissant les genoux, ils l'adoraient. | 19 |
20 | Καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν, καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια τὰ (N τὰ ἴδια → αὐτοῦ) ἴδια. (Π) Καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν ἵνα σταυρώσωσιν αὐτόν.
| | Et lorsqu'ils se furent moqués de lui, ils lui ôtèrent le manteau de pourpre et lui remirent ses propres vêtements. Et ils le conduisent dehors pour le crucifier. | 20 |
21 | Καὶ ἀγγαρεύουσιν παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον, ἐρχόμενον ἀπ’ ἀγροῦ, τὸν πατέρα Ἀλεξάνδρου καὶ Ῥούφου, ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.
| | Et ils contraignent un passant qui revenait des champs, un certain Simon de Cyrène, le père d'Alexandre et de Rufus, de porter la croix de Jésus. | 21 |
22 | Καὶ φέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ Γολγοθᾶ (N Γολγοθᾶ → τὸν Γολγοθᾶν) τόπον, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον, Κρανίου Τόπος.
| | Et ils le conduisent au lieu nommé Golgotha, ce qui, traduit, est le lieu du crâne. | 22 |
23 | Καὶ ἐδίδουν αὐτῷ πιεῖν (N πιεῖν → –) ἐσμυρνισμένον οἶνον: ὁ (N ὁ → ὃς) δὲ οὐκ ἔλαβεν.
| | Et ils lui donnaient du vin mêlé de myrrhe ; mais il n'en prit point. | 23 |
24 | Καὶ σταυρώσαντες (N σταυρώσαντες αὐτόν → σταυροῦσιν αὐτὸν καὶ) αὐτόν, διαμερίζονται τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον ἐπ’ αὐτά, τίς τί ἄρῃ.
| | Et ils le crucifient, et ils partagent ses vêtements, en les tirant au sort pour savoir ce que chacun prendrait. | 24 |
25 | Ἦν δὲ ὥρα τρίτη, καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν.
| | Or c'était la troisième heure quand ils le crucifièrent. | 25 |
26 | Καὶ ἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη, Ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων.
| | Et l'inscription indiquant la cause de sa condamnation était ainsi conçue : Le Roi Des Juifs. | 26 |
27 | Καὶ σὺν αὐτῷ σταυροῦσιν δύο λῃστάς, ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ.
| | Et avec lui ils crucifient deux brigands, l'un à sa droite, et l'autre à sa gauche. | 27 |
28 | Καὶ ἐπληρώθη ἡ γραφὴ ἡ λέγουσα, Καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη. (N –)
| | [Ainsi fut accompli ce que dit l'Ecriture : Il a été mis au nombre des malfaiteurs.] | 28 |
29 | Καὶ οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτόν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ λέγοντες, Οὐά, ὁ καταλύων τὸν ναόν, καὶ ἐν (N ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν → οἰκοδομῶν ἐν τρισὶν ἡμέραις) τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν,
| | Et ceux qui passaient l'injuriaient, secouant la tête, et disant : Ohé ! toi qui détruis le temple, et qui le rebâtis en trois jours, | 29 |
30 | σῶσον σεαυτόν, καὶ (N καὶ κατάβα → καταβὰς) κατάβα ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.
| | sauve-toi toi-même en descendant de la croix ! | 30 |
31 | Ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον, Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι.
| | De même aussi les principaux sacrificateurs, se moquant entre eux avec les scribes, disaient : Il a sauvé les autres, et il ne peut se sauver lui-même ! | 31 |
32 | Ὁ χριστὸς ὁ βασιλεὺς τοῦ (N τοῦ Ἰσραὴλ → Ἰσραὴλ) Ἰσραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν αὐτῷ. (N πιστεύσωμεν αὐτῷ → πιστεύσωμεν) Καὶ (Β πιστεύσωμεν αὐτῷ → πιστεύσωμεν) οἱ συνεσταυρωμένοι αὐτῷ (N συνεσταυρωμένοι → συνεσταυρωμένοι σὺν) ὠνείδιζον αὐτόν.
| | Que le Christ, le roi d'Israël, descende maintenant de la croix, afin que nous voyions et que nous croyions ! Et ceux qui étaient crucifiés avec lui, l'insultaient. | 32 |
33 | (Π) Γενομένης (N Γενομένης δὲ → Καὶ γενομένης) δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.
| | Et quand la sixième heure fut venue il y eut des ténèbres sur toute la terre jusqu'à la neuvième heure. | 33 |
34 | Καὶ τῇ ὥρᾳ (N ὥρᾳ τῇ ἐνάτῃ → ἐνάτῃ ὥρᾳ) τῇ ἐνάτῃ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ, λέγων, (N λέγων → –) Ἐλωΐ, Ἐλωΐ, λιμὰ (N λιμὰ → λεμα) σαβαχθανί; Ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον, Ὁ θεός μου, ὁ θεός μου, εἰς τί με (N με ἐγκατέλιπες → ἐγκατέλιπές με) ἐγκατέλιπες;
| | Et à la neuvième heure Jésus cria d'une voix forte, disant : Eloï, Eloï, lama sabachthani ? ce qui se traduit : Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m'as-tu abandonné ? | 34 |
35 | Καί τινες τῶν παρεστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον, Ἰδού, (N Ἰδού → Ἴδε) Ἠλίαν φωνεῖ.
| | Et quelques-uns de ceux qui étaient présents, l'ayant entendu, disaient : Voici, il appelle Elie. | 35 |
36 | Δραμὼν δὲ εἷς, (N εἷς καὶ → τις [καὶ]) καὶ γεμίσας σπόγγον ὄξους, περιθείς τε (N τε → –) καλάμῳ, ἐπότιζεν αὐτόν, λέγων, Ἄφετε, ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας καθελεῖν αὐτόν.
| | Et quelqu'un ayant couru et rempli de vinaigre une éponge, l'ayant mise au bout d'un roseau, il lui donnait à boire, en disant : Laissez, voyons si Elie vient le descendre ! | 36 |
37 | Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην ἐξέπνευσεν.
| | Mais Jésus, ayant poussé un grand cri, expira. | 37 |
38 | Καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπὸ (N ἀπὸ → ἀπ’) ἄνωθεν ἕως κάτω.
| | Et le voile du temple se déchira en deux, depuis le haut jusqu'au bas. | 38 |
39 | Ἰδὼν δὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ ὅτι οὕτως κράξας (N κράξας → –) ἐξέπνευσεν, εἶπεν, Ἀληθῶς ὁ (N ὁ ἄνθρωπος οὗτος → οὗτος ὁ ἄνθρωπος) ἄνθρωπος οὗτος υἱὸς ἦν (N ἦν θεοῦ → θεοῦ ἦν) θεοῦ.
| | Or le centenier qui se tenait en face de lui, voyant qu'il avait ainsi expiré, dit : Véritablement cet homme était Fils de Dieu ! | 39 |
40 | Ἦσαν δὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, ἐν αἷς ἦν (N ἦν → –) καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνή, καὶ Μαρία ἡ τοῦ (N τοῦ Ἰακώβου → Ἰακώβου) Ἰακώβου τοῦ μικροῦ καὶ Ἰωσῆ (N Ἰωσῆ → Ἰωσῆτος) μήτηρ, καὶ Σαλώμη,
| | Or, il y avait aussi des femmes qui regardaient de loin, parmi lesquelles étaient Marie-Magdelaine, et Marie, mère de Jacques le mineur et de Josès, et Salomé, | 40 |
41 | αἳ καί, (N αἳ καί → αἵ) ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ, ἠκολούθουν αὐτῷ, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς Ἱεροσόλυμα.
| | lesquelles, quand il était en Galilée, le suivaient et le servaient, et plusieurs autres qui étaient montées avec lui à Jérusalem. | 41 |
42 | (Π) Καὶ ἤδη ὀψίας γενομένης, ἐπεὶ ἦν Παρασκευή, ὅ ἐστιν προσάββατον, (Β προσάββατον → πρὸς σάββατον)
| | Et le soir étant déjà venu, comme c'était la préparation, c'est-à-dire une veille de sabbat, | 42 |
43 | ἦλθεν (N ἦλθεν Ἰωσὴφ ὁ → ἐλθὼν Ἰωσὴφ [ὁ]) Ἰωσὴφ ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας, εὐσχήμων βουλευτής, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ: τολμήσας εἰσῆλθεν πρὸς Πιλάτον, (N Πιλάτον → τὸν Πιλᾶτον) καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ.
| | Joseph d'Arimathée, conseiller de distinction, qui attendait, lui aussi, le royaume de Dieu, vint, et s'étant enhardi, il entra chez Pilate et lui demanda le corps de Jésus. | 43 |
44 | Ὁ δὲ Πιλάτος ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν: καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα, ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανεν.
| | Mais Pilate s'étonna qu'il fût déjà mort ; et, ayant appelé le centenier, il lui demanda s'il y avait longtemps qu'il était mort. | 44 |
45 | Καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος, ἐδωρήσατο τὸ σῶμα (N σῶμα → πτῶμα) τῷ Ἰωσήφ.
| | Et l'ayant appris du centenier, il fit don du cadavre à Joseph. | 45 |
46 | Καὶ ἀγοράσας σινδόνα, καὶ (N καὶ καθελὼν → καθελὼν) καθελὼν αὐτόν, ἐνείλησεν τῇ σινδόνι, καὶ κατέθηκεν (N κατέθηκεν → ἔθηκεν) αὐτὸν ἐν μνημείῳ, ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας: καὶ προσεκύλισεν λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου.
| | Et Joseph, ayant acheté un linceul, l'enveloppa dans ce linceul, après l'avoir descendu de la croix, et le mit dans un sépulcre qui était taillé dans le roc ; et il roula une pierre devant la porte du sépulcre. | 46 |
47 | Ἡ δὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία Ἰωσῆ (N Ἰωσῆ → ἡ Ἰωσῆτος) ἐθεώρουν ποῦ τίθεται. (N τίθεται → τέθειται)
| | Or, Marie-Magdelaine et Marie, mère de Josès, regardaient où on l'avait mis. | 47 |
 | |  |