Livre Chapitre
Matthieu
Marc
Luc
Jean
Actes
Romains
1 Corinthiens
2 Corinthiens
Galates
Ephésiens
Philippiens
Colossiens
1 Thessaloniciens
2 Thessaloniciens
1 Timothée
2 Timothée
Tite
Philémon
Hébreux
Jacques
1 Pierre
2 Pierre
1 Jean
2 Jean
3 Jean
Jude
Apocalypse
 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
ΚΑΤΑ ΜΑΡΚΟΝ     15MARC     15
1
Καὶ εὐθέως (N εὐθέως ἐπὶ τὸ εὐθὺς) ἐπὶ τὸ πρωῒ συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ὅλον τὸ συνέδριον, δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν τῷ (N τῷ ) Πιλάτῳ.
Et aussitôt, dès le matin, les principaux sacrificateurs, ayant tenu conseil avec les anciens et les scribes, et tout le sanhédrin, lièrent Jésus, l'emmenèrent et le livrèrent à Pilate.
1
2
Καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πιλάτος, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν (N εἶπεν αὐτῷ αὐτῷ λέγει) αὐτῷ, Σὺ λέγεις.
Et Pilate l'interrogea : Es-tu le roi des Juifs ? Et répondant il lui dit : Tu le dis.
2
3
Καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά:
Et les principaux sacrificateurs l'accusaient de plusieurs choses.
3
4
ὁ δὲ Πιλάτος πάλιν ἐπηρώτησεν (N ἐπηρώτησεν ἐπηρώτα) αὐτόν, λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; Ἴδε, πόσα σου καταμαρτυροῦσιν. (N καταμαρτυροῦσιν κατηγοροῦσιν)
Et Pilate l'interrogea de nouveau et lui dit : Ne réponds-tu rien ? Vois de combien de choses ils t'accusent.
4
5
Ὁ δὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλάτον.
Mais Jésus ne répondit plus rien ; de sorte que Pilate était étonné.
5
6
(Π) Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον, ὅνπερ (N ὅνπερ ᾐτοῦντο ὃν παρῃτοῦντο) ᾐτοῦντο.
Or, à chaque fête, il leur relâchait un prisonnier, celui qu'ils demandaient.
6
7
Ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν συστασιαστῶν (N συστασιαστῶν στασιαστῶν) δεδεμένος, οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν.
Or il y avait le nommé Barabbas, détenu avec ses complices de sédition, parce qu'ils avaient commis un meurtre dans la sédition.
7
8
Καὶ ἀναβοήσας (N ἀναβοήσας ἀναβὰς) ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἀεὶ (N ἀεὶ ) ἐποίει αὐτοῖς.
Et la foule étant montée, se mit à demander ce qu'il faisait ordinairement pour eux.
8
9
Ὁ δὲ Πιλάτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς, λέγων, Θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;
Mais Pilate leur répondit : Voulez-vous que je vous relâche le roi des Juifs ?
9
10
Ἐγίνωσκεν γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς.
Car il comprenait que c'était par envie que les principaux sacrificateurs l'avaient livré.
10
11
Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον, ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς.
Mais les principaux sacrificateurs incitèrent la foule à demander qu'il leur relâchât plutôt Barabbas.
11
12
Ὁ δὲ Πιλάτος ἀποκριθεὶς (N ἀποκριθεὶς πάλιν εἶπεν πάλιν ἀποκριθεὶς ἔλεγεν) πάλιν εἶπεν αὐτοῖς, Τί οὖν θέλετε (N θέλετε ποιήσω ὃν λέγετε [θέλετε] ποιήσω [ὃν λέγετε] τὸν) ποιήσω ὃν λέγετε βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;
Et Pilate prenant de nouveau la parole, leur disait : Que voulez-vous donc que je fasse de celui que vous appelez roi des Juifs ?
12
13
Οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.
Et ils crièrent de nouveau : Crucifie-le !
13
14
Ὁ δὲ Πιλάτος ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί γὰρ κακὸν (N κακὸν ἐποίησεν ἐποίησεν κακόν) ἐποίησεν; Οἱ δὲ περισσοτέρως (N περισσοτέρως περισσῶς) ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.
Mais Pilate leur disait : Quel mal a-t-il donc fait ? Et ils crièrent plus fort : Crucifie-le !
14
15
Ὁ δὲ Πιλάτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι, ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν: καὶ παρέδωκεν τὸν Ἰησοῦν, φραγελλώσας, ἵνα σταυρωθῇ.
Or Pilate, voulant satisfaire la foule, leur relâcha Barabbas ; et, après avoir fait flageller Jésus, il le livra pour être crucifié.
15
16
(Π) Οἱ δὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς, ὅ ἐστιν πραιτώριον, καὶ συγκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν.
Or les soldats l'emmenèrent dans l'intérieur de la cour qui est le prétoire, et ils convoquent toute la cohorte.
16
17
Καὶ ἐνδύουσιν (N ἐνδύουσιν ἐνδιδύσκουσιν) αὐτὸν πορφύραν, καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον,
Et ils le revêtent de pourpre, et lui mettent autour de la tête une couronne d'épines qu'ils avaient tressée.
17
18
καὶ ἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτόν, Χαῖρε, ὁ βασιλεὺς (Β ὁ βασιλεὺς βασιλεῦ) (N ὁ βασιλεὺς βασιλεῦ) τῶν Ἰουδαίων:
Et ils se mirent à le saluer, en disant : Salut, roi des Juifs !
18
19
καὶ ἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ, καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ, καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ.
Et ils lui frappaient la tête avec un roseau, et ils crachaient sur lui ; et, fléchissant les genoux, ils l'adoraient.
19
20
Καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν, καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια τὰ (N τὰ ἴδια αὐτοῦ) ἴδια. (Π) Καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν ἵνα σταυρώσωσιν αὐτόν.
Et lorsqu'ils se furent moqués de lui, ils lui ôtèrent le manteau de pourpre et lui remirent ses propres vêtements. Et ils le conduisent dehors pour le crucifier.
20
21
Καὶ ἀγγαρεύουσιν παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον, ἐρχόμενον ἀπ’ ἀγροῦ, τὸν πατέρα Ἀλεξάνδρου καὶ Ῥούφου, ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.
Et ils contraignent un passant qui revenait des champs, un certain Simon de Cyrène, le père d'Alexandre et de Rufus, de porter la croix de Jésus.
21
22
Καὶ φέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ Γολγοθᾶ (N Γολγοθᾶ τὸν Γολγοθᾶν) τόπον, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον, Κρανίου Τόπος.
Et ils le conduisent au lieu nommé Golgotha, ce qui, traduit, est le lieu du crâne.
22
23
Καὶ ἐδίδουν αὐτῷ πιεῖν (N πιεῖν ) ἐσμυρνισμένον οἶνον: ὁ (N ὃς) δὲ οὐκ ἔλαβεν.
Et ils lui donnaient du vin mêlé de myrrhe ; mais il n'en prit point.
23
24
Καὶ σταυρώσαντες (N σταυρώσαντες αὐτόν σταυροῦσιν αὐτὸν καὶ) αὐτόν, διαμερίζονται τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον ἐπ’ αὐτά, τίς τί ἄρῃ.
Et ils le crucifient, et ils partagent ses vêtements, en les tirant au sort pour savoir ce que chacun prendrait.
24
25
Ἦν δὲ ὥρα τρίτη, καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν.
Or c'était la troisième heure quand ils le crucifièrent.
25
26
Καὶ ἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη, Ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων.
Et l'inscription indiquant la cause de sa condamnation était ainsi conçue : Le Roi Des Juifs.
26
27
Καὶ σὺν αὐτῷ σταυροῦσιν δύο λῃστάς, ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ.
Et avec lui ils crucifient deux brigands, l'un à sa droite, et l'autre à sa gauche.
27
28
Καὶ ἐπληρώθη ἡ γραφὴ ἡ λέγουσα, Καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη. (N )
[Ainsi fut accompli ce que dit l'Ecriture : Il a été mis au nombre des malfaiteurs.]
28
29
Καὶ οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτόν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν, καὶ λέγοντες, Οὐά, ὁ καταλύων τὸν ναόν, καὶ ἐν (N ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν οἰκοδομῶν ἐν τρισὶν ἡμέραις) τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν,
Et ceux qui passaient l'injuriaient, secouant la tête, et disant : Ohé ! toi qui détruis le temple, et qui le rebâtis en trois jours,
29
30
σῶσον σεαυτόν, καὶ (N καὶ κατάβα καταβὰς) κατάβα ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.
sauve-toi toi-même en descendant de la croix !
30
31
Ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον, Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι.
De même aussi les principaux sacrificateurs, se moquant entre eux avec les scribes, disaient : Il a sauvé les autres, et il ne peut se sauver lui-même !
31
32
Ὁ χριστὸς ὁ βασιλεὺς τοῦ (N τοῦ Ἰσραὴλ Ἰσραὴλ) Ἰσραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν αὐτῷ. (N πιστεύσωμεν αὐτῷ πιστεύσωμεν) Καὶ (Β πιστεύσωμεν αὐτῷ πιστεύσωμεν) οἱ συνεσταυρωμένοι αὐτῷ (N συνεσταυρωμένοι συνεσταυρωμένοι σὺν) ὠνείδιζον αὐτόν.
Que le Christ, le roi d'Israël, descende maintenant de la croix, afin que nous voyions et que nous croyions ! Et ceux qui étaient crucifiés avec lui, l'insultaient.
32
33
(Π) Γενομένης (N Γενομένης δὲ Καὶ γενομένης) δὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.
Et quand la sixième heure fut venue il y eut des ténèbres sur toute la terre jusqu'à la neuvième heure.
33
34
Καὶ τῇ ὥρᾳ (N ὥρᾳ τῇ ἐνάτῃ ἐνάτῃ ὥρᾳ) τῇ ἐνάτῃ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ, λέγων, (N λέγων ) Ἐλωΐ, Ἐλωΐ, λιμὰ (N λιμὰ λεμα) σαβαχθανί; Ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον, Ὁ θεός μου, ὁ θεός μου, εἰς τί με (N με ἐγκατέλιπες ἐγκατέλιπές με) ἐγκατέλιπες;
Et à la neuvième heure Jésus cria d'une voix forte, disant : Eloï, Eloï, lama sabachthani ? ce qui se traduit : Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m'as-tu abandonné ?
34
35
Καί τινες τῶν παρεστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον, Ἰδού, (N Ἰδού Ἴδε) Ἠλίαν φωνεῖ.
Et quelques-uns de ceux qui étaient présents, l'ayant entendu, disaient : Voici, il appelle Elie.
35
36
Δραμὼν δὲ εἷς, (N εἷς καὶ τις [καὶ]) καὶ γεμίσας σπόγγον ὄξους, περιθείς τε (N τε ) καλάμῳ, ἐπότιζεν αὐτόν, λέγων, Ἄφετε, ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας καθελεῖν αὐτόν.
Et quelqu'un ayant couru et rempli de vinaigre une éponge, l'ayant mise au bout d'un roseau, il lui donnait à boire, en disant : Laissez, voyons si Elie vient le descendre !
36
37
Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην ἐξέπνευσεν.
Mais Jésus, ayant poussé un grand cri, expira.
37
38
Καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπὸ (N ἀπὸ ἀπ’) ἄνωθεν ἕως κάτω.
Et le voile du temple se déchira en deux, depuis le haut jusqu'au bas.
38
39
Ἰδὼν δὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ ὅτι οὕτως κράξας (N κράξας ) ἐξέπνευσεν, εἶπεν, Ἀληθῶς ὁ (N ὁ ἄνθρωπος οὗτος οὗτος ὁ ἄνθρωπος) ἄνθρωπος οὗτος υἱὸς ἦν (N ἦν θεοῦ θεοῦ ἦν) θεοῦ.
Or le centenier qui se tenait en face de lui, voyant qu'il avait ainsi expiré, dit : Véritablement cet homme était Fils de Dieu !
39
40
Ἦσαν δὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, ἐν αἷς ἦν (N ἦν ) καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνή, καὶ Μαρία ἡ τοῦ (N τοῦ Ἰακώβου Ἰακώβου) Ἰακώβου τοῦ μικροῦ καὶ Ἰωσῆ (N Ἰωσῆ Ἰωσῆτος) μήτηρ, καὶ Σαλώμη,
Or, il y avait aussi des femmes qui regardaient de loin, parmi lesquelles étaient Marie-Magdelaine, et Marie, mère de Jacques le mineur et de Josès, et Salomé,
40
41
αἳ καί, (N αἳ καί αἵ) ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ, ἠκολούθουν αὐτῷ, καὶ διηκόνουν αὐτῷ, καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς Ἱεροσόλυμα.
lesquelles, quand il était en Galilée, le suivaient et le servaient, et plusieurs autres qui étaient montées avec lui à Jérusalem.
41
42
(Π) Καὶ ἤδη ὀψίας γενομένης, ἐπεὶ ἦν Παρασκευή, ὅ ἐστιν προσάββατον, (Β προσάββατον πρὸς σάββατον)
Et le soir étant déjà venu, comme c'était la préparation, c'est-à-dire une veille de sabbat,
42
43
ἦλθεν (N ἦλθεν Ἰωσὴφ ὁ ἐλθὼν Ἰωσὴφ [ὁ]) Ἰωσὴφ ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας, εὐσχήμων βουλευτής, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ: τολμήσας εἰσῆλθεν πρὸς Πιλάτον, (N Πιλάτον τὸν Πιλᾶτον) καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ.
Joseph d'Arimathée, conseiller de distinction, qui attendait, lui aussi, le royaume de Dieu, vint, et s'étant enhardi, il entra chez Pilate et lui demanda le corps de Jésus.
43
44
Ὁ δὲ Πιλάτος ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν: καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα, ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανεν.
Mais Pilate s'étonna qu'il fût déjà mort ; et, ayant appelé le centenier, il lui demanda s'il y avait longtemps qu'il était mort.
44
45
Καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος, ἐδωρήσατο τὸ σῶμα (N σῶμα πτῶμα) τῷ Ἰωσήφ.
Et l'ayant appris du centenier, il fit don du cadavre à Joseph.
45
46
Καὶ ἀγοράσας σινδόνα, καὶ (N καὶ καθελὼν καθελὼν) καθελὼν αὐτόν, ἐνείλησεν τῇ σινδόνι, καὶ κατέθηκεν (N κατέθηκεν ἔθηκεν) αὐτὸν ἐν μνημείῳ, ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας: καὶ προσεκύλισεν λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου.
Et Joseph, ayant acheté un linceul, l'enveloppa dans ce linceul, après l'avoir descendu de la croix, et le mit dans un sépulcre qui était taillé dans le roc ; et il roula une pierre devant la porte du sépulcre.
46
47
Ἡ δὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία Ἰωσῆ (N Ἰωσῆ ἡ Ἰωσῆτος) ἐθεώρουν ποῦ τίθεται. (N τίθεται τέθειται)
Or, Marie-Magdelaine et Marie, mère de Josès, regardaient où on l'avait mis.
47